Mi a mediáció?
A mediáció egy alternatív (nem bírósági vagy hatósági, de lehet permegelőző, illetve
bírósági, és hatósági eljárás befejezését elősegítő) konfliktuskezelő és -rendező eljárás,
amelynek célja a mediátor (közvetítő) közreműködésével a felek közötti békés vitarendező
megbeszélés lefolytatása ún. mediációs ülésen, az eljárás végén a mindkét félnek kedvező
konszenzus kialakításával, és az alapján egy írásos megállapodás megkötésével. Az eljárás,
annak minden szakaszában önkéntes, a mediátor ebben az eljárásban a pártatlan,
szakképzett vitaközvetítő.
A mediáció előnyei:
- gyors, hatékony, ezért olcsóbb mint a bírósági- vagy hatósági út,
- mindkét fél számára kölcsönösen előnyös, ún. win-win szituáció, mivel a felek
maguk döntenek a vitájukban (a mediátor nem dönt az ügyben és nem ad tanácsot,
hanem segít a rendezésében), megállapodást kötnek, amelyre tekintettel az önkéntes
teljesítés is valószínűbb (tapasztalatok szerint a megállapodások 85-90 %-át a felek
maguktól betartják), mint egy hatósági döntés vagy bírói ítélet alapján, amely
többnyire csak az egyik félnek kedvező, - önkéntes, és diszkrét (a résztvevők döntése alapján akár minden elemében titkos,
csak a mediátor van jelen a mediációs ülésen, akit titoktartás kötelez, a vitafelek
pedig maguk döntenek a bizalmas közlések köréről, a titoktartás mértékéről és
idejéről), - a mediációs eljárás nem zárja ki semmilyen későbbi egyéb eljárás lefolytatásának
lehetőségét.
A mediáció szinte bármilyen vita, konfliktus rendezésére alkalmas, így segítőközreműködésemet kínálom különösen
Családi mediáció
kamasz-szülő, szülő-szülő, testvérek, vérszerinti vagy más rokonok, örökösök között stb.
Párkapcsolati, válási mediáció
vagyonmegosztás, gyermekelhelyezés körüli viták
békés és eredményes rendezése érdekében.
Munkaügyi és gazdasági mediáció
munkáltató és munkavállaló, munkavállalók, így vezető, beosztott, kollégák, üzletfelek, vetélytársak stb. között.
GYIK
A konfliktusban álló két fél vitarendezése a pártatlan, a közvetítésre felkészült mediátor közreműködésével, mindkét fél véleményének és érdekeinek figyelembevételével, annak érdekében, hogy az eljárás végeztével rendezzék vitájukat, konfliktusukat, és megállapodásra jussanak.
(A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény szerint a közvetítés a törvény alapján lefolytatott olyan sajátos
- permegelőző vagy
- bírósági, illetve hatósági eljárás befejezését elősegítő,
- egyeztető, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás,
amelynek célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett, harmadik személy (a továbbiakban: közvetítő) bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozásának elősegítése.)
- A bírósági eljárással szemben lényegesen rövidebb idő alatt lefolytatható, és ezáltal sokkal
költséghatékonyabb is. - Más bírósági, hatósági eljárásokkal szemben (ahol alá-fölérendeltségi helyzet áll fent, pl. hatóság
kontra ügyfél, felperes kontra alperes, kérelmező kontra kérelmezett stb.) a vitában, konfliktusban
érdekelt felek mellérendelt szerepben, egyenrangúan vehetnek részt, és az eljárás végén mindkét
félnek megfelelő közös megállapodást kötnek. - A perben és egyéb eljárásokban meghozott ítélet, határozat legtöbbször csak az egyik fél számára
kedvező, ezáltal nagy eséllyel meghosszabbodik az ügymenet a jogorvoslati lehetőségek
igénybevételével, amelynek végén, a végrehajtás során a vesztes fél nem lesz érdekelt gyors és
hatékony közreműködésben. A mediációs eljárás önkéntes, egyenlő és a mindkét félnek
legkedvezőbb közös megállapodással zárul, ezáltal az abban foglaltak végrehajtása tipikusan
önkéntes, így gyorsabb, hatékonyabb és „fájdalommentesebb”.
A vitarendezési eljárásban közreműködő pártatlan, a közvetítői tevékenységhez kötött végzettséggel
rendelkező személy. A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény szerint a hatáskörrel
rendelkező minisztérium (jelenleg az Igazságügyi Minisztérium) a cselekvőképes, büntetlen előéletű
természetes személy közvetítőt akkor veszi fel a névjegyzékbe (és ezzel megkezdheti a közvetítői
szolgáltatás nyújtását), ha felsőfokú végzettséggel és ahhoz kötött legalább ötéves igazolt szakmai
gyakorlattal rendelkezik, valamint a miniszter rendeletében meghatározott közvetítői szakmai
képzést (elméleti és gyakorlati) elvégezte.
A közvetítő feladata, hogy a közvetítés során pártatlanul, lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint
közreműködjön a vita, konfliktus megbeszélésében és ezzel elősegítse a felek közötti megállapodás
létrehozását.
- A kapcsolatfelvétel:
a) általában az egyik fél keres meg (telefonon vagy e-mailben) a vita
rendezésének szándékával. A konfliktus rövid ismertetése után tájékoztatom a
mediációs eljárás részleteiről. Ezt követően a másik féllel veszem fel a
kapcsolatot, amely történhet úgy, hogy e személy keres meg telefonon, de
lehetőség van arra is, hogy én hívjam fel a másik felet.
b) más esetekben a konfliktusban érdekelt felek együttesen keresnek meg,
esetleg a bíróság kötelezi őket mediációs eljárásra (ez a bontó-, közismertebb
nevén váló perekre jellemző), így kihagyható a másik fél felkeresése, amely
gyorsabbá teszi az eljárást. - Az önkéntes részvétel tisztázása után a legtöbb esetben a mediációs ülést megelőzi egy
kétszemélyes, négyszemközti megbeszélés mindkét féllel, ahol a felek szabadon
elmondhatják véleményüket az ügyről, beszélhetnek magukról és a másik félről
(előkészítő megbeszélés). - Az előkészítő megbeszéléseket követi a közös mediációs ülés, melynek időpontját
közösen tűzzük ki a felekkel, és ahol a vita érdemi megbeszélése folyik. Ez több
alkalom is lehet, hiszen a megmerevedett álláspontok feloldásához szükséges idő
személyenként és kapcsolatonként változó. Több ülés esetén részmegállapodások is
köthetőek az elhatározás erősítése érdekében a két ülés közötti időre. - A mediációs eljárás, sikeres megbeszélés esetén, a felek által megfogalmazott, írásba
foglalt megállapodással zárul, amelyet a felek aláírnak és a mediátor is ellenjegyez. - A mediáció során elhangzottak titkosak, a titoktartási kötelezettség a mediátort az
eljárás valamennyi szakaszában és azt követően is terheli jogszabályi rendelkezés
alapján, a feleket pedig megállapodásuk szerint.
A mediációs eljárás a vitában, konfliktusban érinett két személy közötti vitarendezés lefolytatása
mediátor segítségével, azaz csak a két fél részvételével lehetséges, azonban van lehetőség egyéni
vagy előzetes konfliktuskezelési beszélgetés lefolytatására a kezdeményező féllel a konfliktus
feltárása érdekében, amelyet követően, kérésre, a mediátor felveszi a kapcsolatot a másik féllel a
mediációs eljárás felajánlása érdekében.
Igen, mind az eljárás alatt mind azt követően titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tényt és
adatot illetően, amelyről a közvetítői tevékenységével összefüggésben szerzett tudomást.
Csak akkor, ha erről az érintett fél külön nyilatkozik, hiszen az eljárás célja éppen az álláspontok
közelítése. Ez a Törvény szövege szerint így hangzik: a közvetítő az egyik féltől kapott tájékoztatást
közölheti a másik féllel annak érdekében, hogy a másik fél ennek figyelembevételével álláspontját
kialakíthassa, előadhassa, kivéve, ha a tájékoztatást adó fél nyilatkozata szerint a tájékoztatás nem
hozható a másik fél tudomására.
Nem, de az eljárás megkezdésekor megállapodhatnak a titoktartási kötelezettségükről, ami praktikus
megoldás az eljárás zavartalan lefolytatása érdekében.
Az eljárás valamennyi szakaszában önkéntes, azaz az egyén döntése, hogy megkezdi-e, illetve az
eljárás során bármikor dönthet úgy, hogy nem folytatja. (Ez alól kivételt képez, ha bíróság vagy
hatóság az előtte folyó ügyben a vitás feleket közvetítői eljárás igénybevételére kötelezi.)
E kérdésben a konfliktusban érintett felek döntése az irányadó, erről szóló megállapodásuk
hiányában, a Törvény rendelkezése szerint, egyenlő arányban kötelesek viselni.
Az együttes jelenlét hatékonyabbá teszi a mediációs eljárást, de igény szerint lehetséges az egyik fél
online bekapcsolódása vagy a mediációs eljárás online, videókonferencián való lefolytatása is.
A mediációs eljárás célja, hogy a felek a mediátor körzeműködésével maguk dolgozzák fel a köztük
lévő konfliktust, vitát és ezzel közös megállapodásra jussanak, de a közvetítő a felek kérésére a
közvetítői eljárásban a vitás ügy körülményeiről tudomással bíró más személyeket is meghallgathat.
A részvevők rendelkezésre állásának és a konfliktus összetettségének függvényében akár néhány
héten belül lefolytatható. A felek eltérő megállapodásának hiányában a közvetítőnek, a törvény
rendelkezése szerint, négy hónapon belül be kell fejezni.
Ideális esetben a konfliktusban, vitában érintett felek által írásban megkötött (és a közvetítő által is
aláírt) megállapodással. Amennyiben ez nem sikerül, az egyik vagy mindkét fél általi azon közléssel,
hogy az eljárást befejezettnek tekinti, illetve az előző kérdés szerinti négy hónap leteltével.
Fotó: Káldi-Vörös Henrietta
using WordPress and