Családi mediáció

Életünk egyik fő színtere a család. Családtagjainkkal éljük a mindennapjainkat, a szabad- és ünnepnapokat, de velük éljük meg problémáinkat és tragédiáinkat is, így természetes velejárója a konfliktus is.

A megoldatlan konfliktusok kisebb-nagyobb sebeket ejtenek a lelkünkön, illetve traumákhoz vezethetnek, amelyek a feloldásuk nélkül egész életen át tartó kihatással lehetnek viselkedésünkre.

A konfliktus jelzés a bennünk rejlő érzések feldolgozatlanságáról és szükségleteink kielégítetlenségéről, de ezáltal egyben lehetőség is, hogy beszéljünk róluk. Ez jól működő kapcsolatokban általában észrevétlenül is megtörténik azzal, hogy kibeszéljük problémáinkat, de az esetek nagy részében jut el odaáig a viszony, hogy már nem tudunk „őszintén” beszélni egymással. Ezzel az érzéssel már mindenki találkozott.

Ezen jelenségek minden kapcsolatra jellemzőek, de értelemszerűen a leggyakoribb életünk egyik legfőbb színpadán, a családban.

…és a mediáció?

Abban segít bármely családi viszonylatukban (szűkebb, tágabb, együtt vagy külön élő, vérszerinti és más rokonok közötti, szülő és kamasz stb.), hogy a résztvevők, akik „már nem tudnak őszinték és tényszerűek lenni egymással” (így nem tudják álláspontjukat közvetíteni a másik fél felé), egy pártatlan és erre felkészített külső személy, a mediátor segítségével, megbeszéljék kapcsolatuk elakadását, azt, hogy mit éreznek, és azt, hogy mit szeretnének.

Egyeztessünk időpontot!

A mediáció természetesen nem ígér érzelem- és fájdalommentes beszélgetést, hiszen az nem lehetséges, mivel érző lények vagyunk, de annak a lehetőségét kínálja, hogy a mediátor közreműködésével beszéljék meg vitájukat, konfliktusukat és végre ne azzal az érzéssel álljanak fel az asztaltól ezredszer is, hogy „már megint ugyanazok a klisék”, hogy már megint „csak a magunkét hajtogattuk…”

A mediáció során felidézett múltbéli történéseket, sérelmeket arra használjuk fel, hogy feltárjuk a felek érzéseit és szükségleteit, és azokat a jövőbe mutató módon dolgozzuk fel, beszéljék meg, és végre úgy érezhessék a megbeszélés után, hogy „ez nem olyan volt, mint eddig”, hogy „úgy érzem, végre megértette, hogy mit szeretnék, és én is jobban értem már, hogy mit is akart mondani a másik”.

A családi mediációs eljárás szakaszai lényegében ugyanazok, mint az összes többi mediációs eljárásé, és amelyet leírtam a szomszédvitáknál, a „hogyan indul el és zajlik az eljárás?” címszó alatt.