Egy hozzászólás egy külön bloggot is megérdemel, hiszen a mediáció lényegét érinti: a vitát, a vitarendezést. A hozzászóló kedves olvasó szerint az, hogy legyen vita, nem szerencsés, mert negatív üzenetet hordoz. Én más véleményen vagyok.
Sokan gondolják a vitát rossznak, én viszont az ellenkezőjét gondolom. Az öncélú- , egyoldalú vita, a veszekedés (bár van az a helyzet, amikor csak így lehet kiengedni a gőzt, és van, hogy csak ezzel tudunk kiállni magunkért, viszont bizonyosan nem építő jellegű) nem jó, de az előremutató-, építő jellegű-, konstruktív vita viszi valójában előre a világot, hiszen közösségi, társadalmi lények vagyunk, így nem tudunk önmagunkban létezni, kapcsolatok más emberekkel akarva-akaratlanul létrejönnek.

Töltse ki a tesztet, segítse elő a közös hang megtalálását és szerezzen 50% - os kedvezményt!
Aki azt állítja, „Én nem szeretek vitatkozni”, azt is kijelenti, hogy nem kívánja közölni véleményét, óhaját, akaratát, és nem áll ki az érdekei mellett. Aki pedig azt mondja, „Én erről nem nyitok vitát”, az – a mellet, hogy megsérti a másik felet - lemond a visszacsatolás lehetőségéről, és ezzel téves véleménye alakul ki mind a másik félről, mind pedig kapcsolatukról. Praxisomban nem egyszer hallottam azt is, hogy „Én már nem akarok többet vitatkozni”. A belefáradás érthető, de annak nem a vita az okozója, hanem annak eredménytelensége, parttalansága. A vita minősége az, ami a megoldáshoz vezet, és éppen ez az, amihez én a segítséget, a tudásomat és tapasztalatomat tudom adni.
Fotó: Káldi-Vörös Henrietta